Minél inkább élő szervezetnek fogjuk fel FÖLDÜNKET, annál nyilvánvalóbbá válik a tény, hogy a föld és az emberiség kölcsönösen hatnak egymásra, és felismerjük, hogy az élet nem más, mint anyagi és szellemi alapelemek egybekapcsolódása.
Kritikus időkben az EMBEREKET ÖSSZEKÖTŐ SZELLEMISÉG, a próféták, a szentek és az avatárok által kel újból életre.
Jelenlegi korunkat is egy ilyen szellemi újjászületés jellemzi, aminek inspirálója Bhagawan Sri Sathya Sai Baba, akit milliók tisztelnek avatárként; Isteni Inkarnációként.
Sai Baba azt mondja; "Az életem az Üzenetem", és felszólítja azokat, akik útkeresésük folyamán az egyéni megtapasztalást a vakhittel szemben előnyben részesítik, hogy jöjjenek Hozzá, és Krisztus fényében vizsgálják meg Őt.
Egy hívő a következőképpen fejezte ki magát, amikor Sai Babáról kérdezték: „A csodák között, amelyeket sokan megtapasztaltak, igen fontos, hogy szem előtt tartsuk a legkiemelkedőbbet: ez pedig nem más, mint a soha nem szűnő, önzetlen Isteni Szeretet, a PREMA."
Mint minden nagy tanító, Baba is példabeszédeken keresztül tanít, hogy az egyszerű emberek is megértsék. A legelvontabb tanitásokat olyan egyszerű nyelvezeten adja át hallgatóinak, hogy a tanultabb elmék szégyenkezve látják: saját elképzeléseiket - Saihoz képest - milyen nehezen tudják csak másokkal megértetni. Felvetődhet a kérdés, mi értelme van a rengeteg tanulásnak, és kinek is szolgál előnyére?
SAI BABA arra tanítja a híveit, hogy szeressék ISTENT, szolgálják embertársaikat, hogy elnyerhessék ISTEN áldását. Felhívja a figyelmet arra, hogy az élet rövid, és bármely pillanatban hirtelen véget érhet. Addig add oda szívedet az ÚRNAK, akitől eredendően kaptad, ameddig még megteheted.
Az ember saját sorsának a kovácsa. „Egy elültetett gondolattal hajlamot aratunk le; az elültetett hajlammal szokást teremtünk; az elültetett szokással jellemet formálunk; az elültetett jellemmel sorsot kovácsolunk…
Sorsotokat a tulajdonságaitok határozzák meg, a tulajdonságaitok pedig a gondolkodásmódotokon múlik. Tetteiteket gondolataitok határozzák meg, ezért boldogságotokért és bánatotokért a gondolataitok a felelősek.
Amilyenek az ember gondolatai, olyan a természete. Így mindenekelőtt tereljétek gondolataitokat a helyes irányba! Az emberek másokat okolnak szenvedéseikért. Úgy gondoljátok, balszerencsétekért mások a felelősek? Ez nagy hiba…
Jószerencsétekért, vagy balsorsotokért nem mások a felelősek, hanem ti magatok. Tetteitek érzéseitek természetétől függnek. Ha kellő erőfeszítéseket tesztek, átmentek a vizsgán, ha pedig nem, akkor elbuktok. Ugyanez érvényes az ember összes tevékenységére, minden téren. Ha sikerrel szeretnétek járni erőfeszítéseitekben, tápláljatok jó gondolatokat, önzés és önérdek nélkül!
BÉKÉRE csak az lelhet, aki ugyanúgy fogadja a boldogságot és a bánatot, melyek átmenetiek, mint a nappal és éjszaka. A világ átmeneti és szenvedésekkel teli, ezen szükséges mindig elmélkedni. A békének és az örömnek belülről kell fakadnia, nem lehet ezeket kívülről megszerezni.
Minden ember békére vágyik. Azt mondják: „békét akarok!” Mi marad, ha elvesszük az "én" és az "akarok" szót, melyek az egót és a vágyat jelentik? BÉKE.
A béke mindig veletek, körülöttetek és bennetek van. A béke, az igazság, a szeretet és az
Isteniség megtestesülései. Csak akkor lelhettek békére, ha felismeritek ezt az igazságot.
A S Z E R E T E T minden lelkigyakorlat alapja. Szeretet nélkül nincs élet! Dédelgessétek és tápláljátok a szeretet szikráját önmagatokban, hogy eljussatok ISTENHEZ.! Így minden lény és minden tett istenivé válik; a külvilág minden megnyilvánulása megtelik szeretettel, és édes lesz, mint a méz.
Szeressétek ISTENT minden lényben, így ISTEN is szeretettel válaszol majd nektek a lények formájában. Szeressétek ISTENT, bármilyen sok megpróbáltatást kell elszenvednetek, szeressétek ŐT akkor is, ha visszautasítás vagy szemrehányás ér, hiszen csak nagy fájdalmak árán válik nemessé a fém, és tisztul meg a szennyeződésektől.